Hosszú érési folyamat előzte meg azt, hogy a Pécsi Tudományegyetem Business Coach szakirányú továbbképzését elvégezzem.
Gyerekkoromban Dr. Vekerdi Tamás pszichológus rovatát olvastam a Nők Lapja című magazinban, és akkor fogalmazódott meg bennem, hogy felnőttként embereknek szeretnék támogatást, segítséget nyújtani.
Történelem – angol szakos tanári diplomát szereztem, és tanárként is dolgozom.
Úgy vélem, hogy a tanári pályán fontos az önismeret, a folyamatos önreflexió, a fejlődésre való hajlandóság, a változásra való nyitottság és rugalmasság.
Az önismereti munka során született meg egy irányvonal, a jövőorientált és a jelenben levő erőforrásokra támaszkodó coaching hivatás iránti érdeklődésem.
Célom, hogy a coaching módszertanával nyújtsak támogatást a hozzám fordulóknak.
Mi a coaching?
Értő figyelemmel végigvezetett tudatosító, megoldásközpontú és jövőorientált folyamat, mely az erőforrások kiaknázásával és a készségek fejlesztésével egy kijelölt cél felé halad egyenrangú partnerségben.
Hitvallásom
Számomra coachnak lenni hivatás. Értő figyelemmel és empátiával körülölelt közös alkotó munka, mely a hitelesség, az őszinteség, a bizalom, a partnerség és az ítéletmentesség szilárd talapzatán áll.
Coachként elhivatott vagyok az iránt, hogy a hozzám fordulók boldogabb és teljesebb életet éljenek. A felelősségteljes változás az erőforrások felszínre hozásával, saját megoldásokkal, döntésekkel és cselekedetekkel valósul meg.
Emberképem
Az ember képes hozzáférni a saját belső énjéhez és képes változást előidézni az életében. Elfogadja a jelent, bátran vállalja a felelősséget a saját életéért, érzelmeiért, gondolataiért, cselekedeteiért. Bízik önmagában és a világban. Képes nyitottan a céljai felé fordulni, hiszen van hite a jövőjét illetően és hisz a fejlődés lehetőségében. Tudatában van annak, hogy önfejlesztéssel értéket teremt önmaga, a környezete és a világ számára.